Serenity - filmkritika
  Kategória: Cikkek

“Levél vagyok a szélben. Figyeld, hogy szárnyalok.” - Wash

Ritkaság, hogy egy leállított scifi sorozatból mozifilm készül. A legemlékezetesebb ilyen esemény talán anno a Star Trekkel történt, és bár az első Trek film talán nem volt a legsikerültebb alkotás, a második már önmagában megérte a dolgot. Nem is szólva a későbbi folytatásokról és új sorozatokról.

A Firefly című sorozat rövid életű volt, de mély nyomot hagyott maga után. A DVD-kiadás váratlan sikere meggyőzte az Universal stúdiót, hogy Joss Whedon scifi-westernjének ad egy új esélyt a filmvásznon. Merész lépés volt, hiszen egy húzónevek nélküli scifinek - főleg, ha annak reklámlehetőségei nagyrészt kimerülnek abban, hogy „ez a film az alapján a sorozat alapján készült, amit anno senki sem látott” -, egy Star Wars vagy Mátrix kaliberű mercsandájz-óriások korában sok esélye nincs. Whedon lelkesedése és elszántsága úgy tűnik sikerrel járt: nem csak, hogy lehetőséget adtak neki a filmre, de teljesen szabad kezet kapott. Ő írta a forgatókönyvet, és élete első mozifilm-rendezését is itt követte el.



Az eredményt látva az ember eltűnődik, mennyivel jobb lenne a mozik világa, ha az írókat és a rendezőket mindenhol hagynák dolgozni kedvük szerint, az eredmény ugyanis… Nos, az ugyanis nagyon dögös.

Mal: „Talán te akarod irányítani a hajót?”
Jayne: „Igen!”
Mal: „Nos… neked nem lehet.”


A filmmel kapcsolatban a rendezőnek jó néhány problémával kellett megküzdenie, ezek közül az egyik legnagyobb a sorozatot nem ismerők számára a világ és szereplők gyors megismertetése, a másik pedig a főszereplők száma - kilenc karakterrel nagyszerűen ki lehet tölteni egy sorozatot, egy kétórás filmnél azonban nem jut mindenkinek hely.

Ami az előbbi problémát illeti, a film első tizenvalahány perce mesterien kezeli: először egy kis múltba tekintés a Tam testvérekkel kapcsolatban, majd egy kábé öt perces, egyetlen vágás nélkülinek tűnő - nem az, de annak tűnik -, a Serenityt bejáró jelenet bemutat mindent és mindenkit, aki csak számít. A karakterek archetipikussága is sokat segít a sorozatot nem ismerők számára, bár tény, hogy nem jut mindenkire elegendő idő. Ezért a film főleg Mal és River filmje.

Ügynök: „Becsapja magát, kapitány. Maga nem a merész hős, a Szövetség nem a gonosz birodalma, ez pedig nem a nagy aréna a harchoz.”

Mindketten azt a szerepet töltik be, amit a sorozatban: River - a különleges képességekkel megvert, még mindig kissé romos szellemi állapotú lány, akit a Szövetség által kiküldött Ügynök üldöz - az események elindítója, a mozgatórugó, aki az illúzióit veszített Mal számára nyújt egy kapaszkodót, hogy a túlélésen kívül más célt is találjon az életében.



Summer Glau egyszerűen fantasztikus a szerepében. A gesztusai, grimaszai, mint a régi időkben, nagyszerűen hozza a mindenkire potenciálisan veszélyes, megvadult időzített bombát, a harcjelenetei pedig… Whoa. Nathan Fillion pedig… nos a kritikák általában azzal jönnek, hogy Malcolm Reynolds afféle Han Solo származék - fene tudja, Han sehol sincs hozzá képest. A vitatható, néhol egyenesen kegyetlen döntéseket hozó, múltjával viaskodó kapitány figurája telitalálat, a fazon akár egymaga képes lenne elvinni a mozit a hátán.

Mindenképpen érdemes kiemelni a számomra megjegyezhetetlen nevű, az Ügynököt alakító Chiwetel Ejiofort, aki az utóbbi évek legmeggyőzőbb főgonosza: egy fanatikus, nyugodt, értelmes, normális motivációval rendelkező gyilkos, aki pontosan tisztában van azzal, hogy borzalmas dolgokat művel és hogy mindezt egy magasabb cél érdekében teszi. Érdekes elnézni, hogy Mal és az Ügynök tulajdonképpen mennyire hasonlítanak egymáshoz: valaha Mal is makacsul hitt valamiben, amiért nem habozott embereket feláldozni - csak ő azóta elveszítette azt a hitet.



Mal: „Amíg távol vagyok, Zoe a parancsnok. Ha egy órán belül nem térek vissza, azt akarom, hogy fogd a hajót, szállj fel… és gyertek megmenteni engem.”
Zoe: „Micsoda? És kockáztassam a hajómat?”


A film kivitelezése a viszonylag kis költségvetéshez képest abszolút korrekt, csak itt-ott tűnnek kissé olcsónak a trükkök. A végső űrcsata fantasztikus, és kis geek szívemnek nagyon kellemes, hogy továbbra sincsenek hangok az űrben - kivéve, ha a közelben ott van egy légkörrel rendelkező bolygó, vagy egy gázfelhő. A kameráért a Clint Eastwood filmeken edződött Jack Green a felelős, a zenéért David Newman - előbbi remek munkát végzett, utóbbi sem rossz, de szerintem nem éri el a sorozatban munkálkodó Greg Edmondson szintjét.



Vannak persze gyenge pontok. Valahogy meglennék Mr Universe figurája nélkül - még akkor is, ha az ipse állítólag afféle kikacsintás a Fireflyt népszerűsítő internetes népek felé - és a feszített tempójú filmben kissé kevés idő jut az átmenetekre (nagyon gyorsan vált egyik helyszínről a másikra a film, emiatt kissé mini-naprendszernek tűnik a Serenity világa, ahol minden a szomszédban van) és a karakterekre. Bármennyire jó is ez a film, a témának azt hiszem a sorozat-forma az, ami leginkább kedvez.

Zoe: „Tudod, hogy mi a hős definíciója? Az a valaki, aki megöl másokat.”

Ami leginkább bejött a filmben az az a tény, hogy Whedon mennyire nem a könnyebbik utat választotta. A legegyszerűbb dolog lett volna összehozni egy kétórás sorozat-epizódot a szokásos elemekkel, amúgy „isten-hozta-ismét-a-hajón-kapitány”-stílusban; szerencsére nem ez történt, ez a film nem ejt foglyokat. Különösen a sorozat rajongóinak kell felkészülnie egy-két kegyetlen, néhol gyomronrúgás-szerű meglepetésre. Általában véve is elmondható, hogy a hangulat komorabb, sötétebb, mint a Fireflyben volt. Ez persze nem jelenti azt, hogy kimaradtak volna a szokásos poénok - inkább csak azt, hogy a film a sorozatnál jóval vadabb érzelmi hullámvasút.

Jayne: „A pokolba, tisztességes harcban megölök bárkit, vagy akkor, ha úgy tűnik, tisztességes harcra készül, vagy ha idegesít, vagy ha nő van a dologban, vagy ha megfizetnek érte. Többnyire, ha megfizetnek érte. De élve felfalni az embereket, mi abban a szórakozás?”

Ja, igen, felbukkannak a Fosztogatók is. Kicsit talán nagyon hajaznak az újhullámos zombifilmek gyors ragadozóira, de ettől függetlenül ijesztőre sikeredtek: ravasz, találékony és brutálisan vad ellenfelek.


Ami engem illet, ez simán az év legjobb filmje, egy okos, élettel teli, többször megnézhető, több réteggel rendelkező scifi. A kritikusok is rajongtak érte, de az eddigi eredményei nem túl bíztatóak. Gyaníthatóan az elhibázott reklámkampány miatt - amely gyakorlatilag csak a már meglevő rajongókban tudatosította, hogy lesz egy ilyen film - Amerikában eléggé bukásra áll a mozikban, ami miatt Európában is visszavettek vele a forgalmazók - Magyarországon a hírek szerint mégsem mutatják be a mozikban. Én azért bízok abban, hogy DVD-n meg lesz a megérdemelt sikere, és ha úgy elég jól fogy, talán folytatásokra is sor kerülhet.

Én legalábbis bízom benne.


» Attila


[Címlap] [Sorozat] [Epizódok] [Szereplők] [Cikkek] [Képtár] [Linkek]
[Készítők]

© firefly.hu