Firefly
  Kategória: Cikkek

„A helyzet a következő. A Földet teljesen kimerítettük, szóval elköltöztünk és terraformáltunk egy egész galaxisnyi új Földet. Ezek közül némelyik gazdag, megvan rajtuk a legújabb technika, némelyiken pedig… nem annyira. A központi bolygók megalapították a Szövetséget, és háborút indítottak, hogy mindenkit irányításuk alá vonjanak. Csak egy pár idióta próbált harcolni ellenük… köztük én is. A nevem Malcolm Reynolds. A Serenity kapitánya vagyok. Ez egy Firefly osztályú szállítóhajó. Jó legénységem van. Harcosok, egy pilóta, egy mérnök. Menet közben valahogy felszedtünk egy lelkészt, meg egy valódi társnőt is. Van egy orvos is, magával hozta a zseniális húgát, akit egy szövetségi bázisról mentett ki, szóval próbáljuk meghúzni magunkat, talán megérted miért. Ha van valami munkád, megcsináljuk, nem kérdezősködünk.” - a Firefly bevezető szövege.

Firefly

Rossz idők járnak a sci-fi sorozatokra mostanában. Az egyre inkább elfáradó Star Trekről lassan elfogynak a bőrök, a remek Babylon 5 már véget ért, utód-próbálkozásai pedig nem éltek sokáig. A Futuramának szintén beintettek. A Farscape is megszűnt, az Andromeda meg a többi B-kategóriás valami pedig finoman szólva gyenge, mint a hajnali harmat, ha egyáltalán léteznek még. Vége lenne egy érának?

2002-ben úgy tűnt, akad valami, ami javít a helyzeten. A Firefly című sorozat, annak ellenére, hogy az őt sugárzó FOX tévécsatorna láthatólag nem nagyon tudott mit kezdeni vele - erre utal legalábbis a világot és szereplőket bemutató pilot epizód kihagyása, az epizódok nem eredeti sorrendben való vetítése -, izgalmas lehetőségnek tűnt. Az áldatlan körülmények miatt a nézettsége ugyan alacsony maradt, a szerveződő rajongói tábor azonban körülbelül olyan szintű lelkesedést mutatott, ami a harmadik-negyedik szezonba lépő sikersorozatok sajátja.



A rajongók már odáig mentek, hogy saját maguk adtak fel egész oldalas újsághirdetést a finoman szólva alulreklámozott műsorról, szóhagyomány alapján kezdett terjedni a sorozat híre. A vak is láthatta volna, hogy a csatorna valami sikergyanús dolgot birtokol, amely jó kézben akár a FOX következő Buffyjává vagy X-aktájává is válhat, csak egy kicsivel nagyobb odafigyelésre van szükség.

A nézettséggel elégedetlen csatornavezetőségnek lépnie kellett, és léptek is: megszüntették a sorozat sugárzását egy induló valóságshow kedvéért.

A történet itt véget is érhetne, szerencsére nem így történt. A Firefly nem sokkal később Emmy díjat kapott a speciális effektusok kategóriában - ha jól tudom, épp az a pilot epizód, amit nagy nehezen, utolsónak adott le a csatorna. A rajongói nyomásra a FOX múlt decemberben kiadta a sorozat gyűjteményes DVD változatát, amely tartalmazta a maradék három elkészült, de le nem vetített epizódot is. A megjelenés utáni két hónapban a Firefly DVD az amazon.com eladási listáján folyamatosan a 25 legsikeresebb között volt - tán most is benne van az első ötvenben -, ami nem rossz egy egy évvel ezelőtt leállított sorozattól. A nem várt sikeren felbuzdulva Joss Whedon, a Firefly kitalálója - ő a felelős a Buffy és Angel sorozatokért is - egy mozifilm megalkotásába kezdett.


Világ
Wash: „Médium? Ez úgy hangzik, mint valami science fiction.”
Zoe: „Drágám, egy űrhajóban élünk.”
Wash: „Hogy jön ez ide?”

Node mi is ez a Firefly? A tizennégy epizódot megért sorozatot leggyakrabban az „űrwestern” kategóriába sorolják az elemzők, ami nagyjából helytálló, bár kissé leegyszerűsítő megfogalmazás. Az időpont a 2500-as évek, az emberiség a világűrbe költözött. A nemrég lezajlott polgárháború után - amely bizonyos mértékig az amerikai polgárháborúra emlékeztetheti az embert -, a győztes központi világok vették át az irányítást, mindazok, akiknek ez nem tetszett, a szegényesen felszerelt peremvilágokra költöztek és próbálnak túlélni. Többségük a háború óta szinte teljesen el van vágva a többi bolygótól, a kereskedelem esetleges, a kisebb kolóniák a technológiák és erőforrások híján gyakran a régi Vadnyugat technikai szintjére süllyednek vissza. Belülről a folyamatosan terjeszkedő Szövetség, kívülről a távoli bolygókon élő, emberi mivoltukból kivetkőzött és rettegett Fosztogatók hajói fogják közre őket.

„Halálra erőszakolnak, megzabálják a húsunkat, a bőrünkből pedig ruhát varrnak. És ha nagyon, nagyon szerencsések vagyunk, akkor ebben a sorrendben teszik.” - Zoe



A gyökerét vesztett emberiség két utolsó földi nagyhatalma az USA és Kína volt, az ő kulturális hatásaik a legerősebbek. (Ezt például jelzi az is, hogy káromkodni kizárólag kínai nyelven szokás - ami amellett, hogy hangulatos, legalább a csatorna cenzorait sem hozta izgalomba.) Ezeket a hatásokat persze átszövik a többi kultúra maradványai is, kissé kaotikus, de érdekes egyveleget alkotva. (Erre talán jó példa az egyik epizód nyitójelenete, ahol a vadnyugati stílusú kocsmában üldögélő gésák, plusz keleti zene kíséretében hastáncoló táncosnő szerepel.) Ez a keverék talán erőltetettnek tűnhet első hallásra, de működik. Érdekes amúgy, hogy a történelmi nagyhatalom-hátteret az epizódokban nem is említik, csupán a DVD-kommentárokból derül ki; ennek a sorozatbeli bemutatása kizárólag a látványelemekre és a zenei hatásokra korlátozódik. Kevésbé szájbarágós, de hatásos módszer.

Zoe: „Lelkész, a Biblia nem foglal kissé egyértelműen állást az emberölést illetően?”
Book: „Nagyon is. De a szétlőtt térdekkel kapcsolatban már homályosak a részletek.”

Technológiai szempontból vegyes a kép. A gazdagok kezében ugyan van néminemű igen impresszív ketyere - lebegő városok, terraformálás, energiafegyverek, miegymás - a sorozat főhőseinek szempontjából viszont ezeknek legfeljebb elhajított darabjai elérhetők. Teleportáció és más hasonszőrű dolgok nem működnek, és általánosságban elmondható, hogy könyörületesen kevés a technoblabla az epizódokban.

Hálisten, idegen fajok sincsenek.

Szereplők
„Tudod mi az a parancsnoki lánc? Az, hogy fogok egy láncot, és addig ütlek vele, amíg fel nem fogod, ki itt a rohadt rangidős.” - Jayne.

A Firefly legénysége nagyrészt a háború veszteseiből áll; egy kis csapatnyi, talajt vesztett átlagemberből, akik a sci-fi sorozatok tradícióitól eltérően nem a világ megmentésével vannak elfoglalva, hanem egyszerűen túl- és megélni próbálnak ósdi, fegyvertelen szállítóhajójukon.



Ritka dolog, ha egy sorozatnak kilenc főszereplője van, és ezek közül egyikük sem szorítkozik statiszta-feladatokra. A Firefly esetében ez a helyzet. Mindez talán három dolognak köszönhető: Az első, hogy nem afféle stepfordi, tökéletes legénységről van szó, hanem emberi hibákkal bőven ellátott alakokról, akik bár egymásra vannak utalva, és gyakorlatilag a családot jelentik egymás számára, finoman szólva nincsenek felhőtlen viszonyban. Nagyon másként tudják látni a dolgokat, nagyon másként tudnak reagálni az eseményekre. Ezek állandó ütközéseket eredményeznek, és elég szépen gerjesztik a jellemfejlődést.

Inara: „Mit mondtam neked a siklómba való, hívás nélküli betolakodásról?”
Mal: „Hogy férfias és impulzív?”
Inara: „Pontosan, bár a pontos szavak a 'ne csináld' voltak.”

A másik fontos tényező, hogy a legénység tagjai nem csak apróbb személyes vonásokkal vannak egyedivé téve, hanem a jól bevált recept szerint mindegyikük egy-egy jellegzetes szerepet is ellát a sorozatban. Kaylee, például nem csak a Szinte Naivitásig Jószándékú, Kedves Fedélzeti Mérnök, Aki Szereti Az Epret, hanem gyakorlatilag ő az összekötő kapocs a legénység családdá válásában. Book nem csak a Lelkész, Akiknek Valami Van A Múltjában, És Gyanúsan Sok Dologhoz Ért, hanem ő a csapat két lábon járó lelkiismerete. Inara a társnő aki nemcsak amolyan magas státuszú luxusprostituált/gésa keverék, hanem afféle majdnem-anyai lelki támasz is a többiek számára. Ez a szinte archetípus-jellegű karakterizálás sokat segít abban, hogy már az elején képet alkothassunk a szereplőkről, amit aztán az események és viselkedésük alaposan tovább gazdagítanak.

„Ha szexuálisan kihasználod őt, a Pokol nagyon különleges szintjén fogsz égni, azon a szinten, amit a gyerekmolesztálóknak és a színházban beszélgetőknek tartanak fenn.” - Book.

A harmadik és legfontosabb tényező pedig maguk a színészek. Mindegyikük átérzi a karakterét, közös játékukról pedig üvölt a meglepően erős összhang. Személyes ízlés alapján leginkább hármójukat tudnám kiemelni:

„Ó, a katonai bakancsba bújt apró lábak kopogása... KUSS LEGYEN!” - Mal.

Nathan Filion valósággal lubickol Malcolm Reynolds, a háborúban illúzióit vesztett, jól leplezett indulatoktól fűtött kapitány szerepében, aki foggal-körömmel ragaszkodik a hajójához és legénységéhez, amelyek a szabadságot jelentik a számára. Jó érzékkel ugrál az egyik pillanatban Han Solot megszégyenítő pisztolyhős - aki az elődtől eltérően továbbra is hangsúlyt helyez arra, hogy ő lőjön először -, a következőben pedig a meglepett, nyavalygó antihős figurája között.

Inara: „Fájdalmaid vannak?”
Mal: „Abszolút. Tudod, megszúrtak. Nézz ide.”
Inara: „Láttam.”
Mal: „Nem érdekelnek ezek a csicsás estélyek. Túl durvák.”
Inara: „Azért nem volt teljes katasztrófa.”
Mal: „De engem megszúrtak! Nézz ide!”

Summer Glau abszolút újoncként játssza Rivert, az ismeretlen és rejtélyes szövetségi kutatóintézetben lelkileg megnyomorított, némileg tudathasadásos tinédzsert. Hálás, bár néhol talán irritálóvá váló szerepében alkalma nyílik eljátszania a megfélemlített, rettegő lányt, akit az ember legszívesebben átölelne vigasztalásképpen, és aki a néha következő pillanatban már-már félelmetes képességekkel rendelkező és meglehetősen ijesztő valakivé válik. Az utolsó, Objects in Space című epizódban előadott produkciója, amivel nálam tökéletesen kiegyensúlyozta a már-már irritáló-faktort, különösen pofás.



A harmadik, számomra leginkább bejövős szereplő az Adam Baldwin (semmi köze a többi Baldwinhoz) által megszemélyesített Jayne. Jellemileg talán leginkább Mal ellenpárja, szerepében főleg feszültség- és humorforrás, és folyamatosan a legjobb beszólásokat kapja. A figura sokat kölcsönöz az Eli Wallach által megformált régi western-banditáktól, ami az én szememben külön jó pont.

Simon: „Próbálom olyan óvatosan megfogalmazni, amennyire csak lehet. Honnét tudjam, hogy nem fogsz majd megölni álmomban?”
Mal: „Nem ismersz fiam, szóval hadd magyarázzam el neked. Ha valaha is meg foglak ölni, ébren leszel, arccal felém, és fegyver lesz a kezedben.”
Simon: „Mindig ilyen szentimentális vagy?”
Mal: „Ma jó napom volt.”

Kellemes dolog még az is, hogy a szereplők akciói néhol kimondottan klisé-borogatók. Nem akarok poénokat lelövöldözni, de gyakran előfordul, hogy a nagy műgonddal felépített Szokásosan Tragikus, vagy Ismerősen Fenyegető, netalántán Történetben Fordulópontot Jelentő eseményeket meglepő módon zárják rövidre. Ez a fajta közhelygyilkolás főleg azért is jött be nekem, mert végre úgy reagálnak a szereplők, ahogyan azt normális ember tenné. Csak stílusosabban.

Látvány

A hagyományoshoz képest kissé földhözragadtabb hősök és kalandjaik világához a kamerakezelés is hozzájárul hangulatilag. Sok a kézi kamerás felvétel, az akciójelenetek néhol szándékoltan kissé tökéletlenül vannak beállítva, ettől életszagúbbá válik látvány. Az, hogy ez szándékos hatás és nem a hanyagság jele, azt a számtalan apró hangulati fogás, valamint az igen jó minőségű űrjelenetek is mutatják, amelyek szintén mintha kézi kamerával lettek volna felvéve. Néha, például üldözéses jeleneteknél a felvétel úgy remeg és homályosodik el egy pillanatra ráközelítéskor, mintha az operatőr is egy a szereplők után száguldó, minden ízében remegő űrhajóra lenne felszíjazva.



Apropó, űrjelenetek: végre valahára egy sci-fi, ahol nincsenek hangok az űrben. Se a hajtóművek bömbölése, se a robbanások nem hallatszanak át a vákuumon keresztül.

Mal: „Az ilyen hajók életed végéig kitartanak.”
Zoe: „Mert ez egy halálcsapda, uram.”

A látvány egyik legfontosabb eleme a tizedik főszereplő, a Serenity, amely inkább tartozik a Millenium Falcon, mint az Enterprise iskolába: leharcolt, kopott, poros, félhomályos és otthonos járgány. A DVD kommentárjaiból látszik igazán, mekkora összefüggő és zárt díszletet építettek hozzá, amivel elég könnyen tudták előcsalogatni a néhol tengeralattjáró-szerű bezártság-élményt, amelyre amúgy az egyik legsikerültebb epizód, az Out of gas épül.

River: „Ne félj.”
Book: [Felpillant a Bibliából]
River: [A Bibliára] „Ezt írja. Ne félj.”
Book: „Igen.”
River: „De te félsz.”
Book: „Igen.”
River: „Félsz, hogy elfogy a levegőnk. Hogy fuldokolva halunk meg.” „De nem fogunk. Ez nem fog megtörténni.”
Book: [Meglepve a magabiztos hang miatt.]
River: [Kifejezéstelenül] „Először halálra fagyunk.”

Bár, igazság szerint a forgó hajtómű-bizbasszal a hajóban sohasem tudtam kibékülni - kissé talán túlságosan B-kategóriás filmkelléknek tűnik, mint valódi alkatrésznek -, és ez azért egy elég gyakran mutogatott darabja a Serenitynek, hogy fájdalmas legyen. Azért van egy dolog, amely ellensúlyozza ezt, és amire nem nagyon volt példa sci-fi sorozatban: van WC is a hajón.



A másik nagyobb szívfájdalmam a fegyverekkel kapcsolatos. Az mondjuk kifejezetten üdítő, hogy bár léteznek lézerstukkerek is, a jónép továbbra is inkább a lényegesen olcsóbb és egyszerűbb lőfegyvereket használja. Ami kevésbé tetszett, hogy jó pár mai fegyver is felbukkan a futurisztikusabb cuccok között. Bár egy részről kétségtelenül vadnyugati hangulatot ad a lövöldözésnek, ha winchesterrel végzik - és persze ezt még a lepukkantabb, technikailag elmaradott világokon is képesek gyártani -, azért valahol furcsa a dolog. Köszönhető persze ez a szűkös keretnek is, amire főleg a DVD epizódkommentárok után döbbenhet rá az ember: nekem először fel sem tűnt, hogy a Szövetség kommandósai a Starship Troopers egyenruháit hasznosították újra. (Ami mondjuk meglepőbb volt, hogy az egyik epizód bál-jelenetéhez Inara ruháját a jelmeztervező a saját esküvői ruhájából alakította át. Tényleg szűkre szabhatták a költségvetés.)

Zoe: „A csata első szabálya, kicsim; ne hagyd, hogy megtudják, hol vagy.”
Mal: [Torkaszakadtából üvöltve, vadul tüzelve behátrál.] „Huhuhuhú! Itt vagyok! Itt vagyok! Akartok belőlem egy kicsit? Igen, akartok! Gyertek csak! Gyertek!” [Robbanások.]
Zoe: „Persze vannak más iskolák is.”

Hang

A sorozat zenei háttere is egészen kellemes, sokban hozzájárul a világ kulturális olvasztótégely-hangulatához. Erre talán a legjobb példa a főcímzene, amely egy country-ízű dalnak indulva gazdagodik keleti hangszerfutamokkal. Érezhető, hogy a zeneszerző - Greg Edmonsonnak hívják, az ilyesmire ritkán figyelek, de ebben az esetben egész egyszerűen utána kellett néznem -, mennyire kihasználja a lehetőségeket a hangzásokkal és zenei stílusokkal való kísérletezésre.
Plusz, a jó öreg főbb-karakternek-saját-zenei-témák trükk is gyakori alkalmazásra került, a legjobb Csillagok Háborúja hagyományok szerint. Érdekes, hogy a Szövetség cirkálóit kimondottan Star Trek-stílusú, harsonás zenei betétek kísérik, míg például a Fireflyt countrys gitárfutamok. Nem tudom, hogy ez most egyszerű fricska-e, vagy a sci-fi nézők eddigi élményeit és megszokásait hasznosítják annak érzékeltetésére, hogy a sorozat szereplői ezúttal a másik oldalon állnak, mindenesetre ebből is érzékelhető, mennyi pluszt ad a zene is a hangulathoz.

DVD

„Ha a vágyak lovak lennének, most mindannyian steaket ennénk.” - Jayne

A DVD egyelőre csak 1-es régiókóddal jött ki, de mostanában várható az európai változat megjelenése is. (Én azért hálát adok a régiófüggetlen lejátszómnak.) Ennek megfelelően magyar felirat nem igazán akad rajta. Az epizódok az eredetileg tervezett sorrendben szerepelnek a négy lemezen, sokkal inkább helyretéve a karakterfejlődést, mint ahogy azt a tévében össze-vissza lejátszották.



Extrák terén vegyes a kép: a látványos bónuszok között nagyrészt sallangok vannak. A sorozatban közreműködők számára eredetileg karácsonyi ajándéknak készített, elbakizott és -poénkodott jelenetek gyűjteménye nagyon bejövős (a linkek között megtalálható ennek egy hosszabb változata - némi angoltudás szükséges a teljes élvezethez), az Így készült-jellegű filmecske is tanulságos. Ezekből, valamint a néhány epizódhoz társuló audio-kommentárokból nagyon érződik, micsoda lelkesedés dolgozott a színészekben és a készítőkben, akik szerintem joggal voltak meggyőződve arról, hogy valami nagyon jó dolgot csinálnak. A keserű félmondatok, amelyek a készítés körüli problémákról és a közbeni folyamatosan kétséges jövőről szólnak, elárulják, hogy a sorozat lassan személyes üggyé vált az alkotók számára. És ez nekem valamiért szimpatikus.



Félreértés ne essék, a Firefly csak egy tévésorozat volt, nem orvosság a rák ellen, és nem a legnagyobb ötlet az előszeletelt kenyér óta, én pedig bármikor vállalom, hogy erősen elfogult rajongó vagyok. Ezzel együtt, ha látja az ember a sorozatban rejlő lehetőségeket és azt a minőséget, amin mindez megvalósult, nehéz nem dühöngeni a megszüntetése miatt. Én reménykedem a készülő mozifilmben.

Attila

Linkek:
http://www.fireflyfans.net

» Attila


[Címlap] [Sorozat] [Epizódok] [Szereplők] [Cikkek] [Képtár] [Linkek]
[Készítők]

© firefly.hu